Itt vagyunk, a dal most nektek szól

Itt vagyunk, hát figyeljetek jól

Itt vagyunk, a taps az nekünk bók

Mert mi vagyunk a Mosolyra Hangolók

Óvjad a rétet, a vizet, az erdőt

Játszd el a legnagyobb megmentőt

Ne bántsd a fát, hiszen ő is érez

Szép gyengéden nyúlj a levélhez

Állj vigyázba ne mozogj

Csak a fejed lóbáld

Felpattanok biciklimre

Jó dolog azt mondhatom

Esőben és télen nyáron

Hajtom hajtom a bicajom

Csillanó fényben úszik az égen.
Zölden, vagy sárgán, vagy éppen kékben,
Tükrözi szemsugaradnak a fényét.
Szád meg nem mond mást, csak azt, hogy még-még.

Elmesélem, hogy, hogy voltam gyerek.

Úgy kezdődött, hogy egy baba született.

Nem kellett más, csak egy röpke pillanat

Egy visszatartott sóhaj

És, a világ megállt, ó jaj

S ez megmaradt.

Anya oltalmat ad.

Éjfélkor már minden sötét

Ha ütött az óra a nap már nem ér.

Éjfélkor az álom az úr

S nem ébredsz fel már váratlanul.

Ha kedvem elhagyott, 

S a szívem fáj nagyon

Egyedül sírdogálok én.

A csendben elvagyok,

Egy halk dalt dúdolok,

De érzem van még remény!

Indul a vonatod

Indul a vonatod

Indul a vonatod

Indul a vonatod

Indul a vonatod, a cuccod pakolod

Indul a vonatod, hozzad a csomagod

Indul a vonatod, a hangját kutatod

Indul a vonatod, ha te is akarod

Én vagyok a szép királylány

Ruhám pompás, mint a márvány

A szoknyám meg, pörög-forog

Megmutatom, ha akarod

Kispárnám, kispárnám pont nekem való

Nem hagylak el én soha, mert benned az a jó

Az illatod az kell nekem, rád feküdni kényelem, álmot hozol szememre

Édes nyugtatót, kispárnám te jó

Labda pattan egyre jobban

Száll az égre, vagy a földre dobban

Elkapni azt jaj de jó

Újra,s újra dobható

Szedjed a labdát tedd a kosárba

Vagy ügyesen dobjad csak bele

Egyet-kettőt, hármat vagy négyet

A kosár legyen tele vele

A kosár legyen tele vele

Egyet lépek, hogy elérjek

Két lépés hogy közelebb férjek

Hármat négyet szépet lépek

Ötöt így már mendegélek

Hatot, hetet lépegetek

Nyolcat és már szinte megyek

Kilenc lépést tettem már meg

Tízhez érve ne álljál meg

Lépj egyet előre

lépj egyet hátra

Emeld fel a kezed

és tapsoljál bátran

Fordulj egyet

kezed ökölbe

Rázd jól meg, kérlek

és ülj le a földre

Nem tök a fejem,

Nem kong, ha verem,

Inkább faragok, egy tökkalapot.

Szép arcot vések,

Mit jónak vélek,

Így kaphatsz  tőlem egy tökkobakot.

Egy, két

Három

Négy

Majd öt

Szállok virágról virágra

Szárnyam szép s nagyon drága

Csillogó arany és napsárga

Minden ember megcsodálja

Repülök repülök mint egy repülő

Köröttem süvít a néma levegő

Hasítok, húzom a csíkot az égen

Szállj velem tovább, mert szépen kérem

Mutass egy ötöst, s integess bátran.

Két kézzel csináld, hogy messziről lássam.

Fordítsd meg tenyered, s fedd el szemed.
S hangosan köszönj, hogy SÁRGA VELED!

Hihi haha subudubiwoapa

Nevessünk együtt, és ne hagyjuk abba

Hihi haha subudubiwoapa

Jó ez a móka, csak vége ne volna

Csak papírcsík kérem,

De repül az égen.

Ha eldobod elkapom!

Sok van belőle,

Szóltam előre,

Hogy buli ez nagyon-nagyon.

Menjen a tél én már nagyon várom

Jöjjön a tavasz bármilyen áron

Süssön a nap mindig megújulva

Járjad a táncot újra meg újra

Egy, hogy jókedvet adj

Kettő, hogy süssön a nap

Három, hogy várjam a párom

Négy, kell virág a fákon

Öt, így itt a tavasz

Essen a hó

Hógolyózni jó

Sálat, sapkát készíteni

Hóembert is építeni

Néha látod, néha nem

Rá gondolsz, és ott terem

Majd eltűnik hirtelen

Tündér ő, én úgy hiszem

Fordulj balra, mi van arra

Sáros az út, nem jó fajta

Nincs neked ott semmi jó

Nincs mi pont neked való

Sáros úton nem járunk

Sáros út nem barátunk

Hol volt, hol nem túl a jéghegyen

Egy varázslónő, hogyha megjele

Ott minden másképp lesz mint, ahogy van

Mert a varázslat határtalan.

Ha volna egy varázs szőnyegem

Elrepülnétek én velem

Lehunyom a szemem, s elképzelem

Hogy megváltozik az életem

Réten kertben ezer színben

Kinyílok én a napfényben

Így tarka a mező a hegyoldal sárga

Tőlem van ez, mindenki látja